Az avar és a humusz szervesanyagának meghatározása és változásának nyomon követése szentpéterföldei és nagykapornaki bükkösökben és tölgyesekben
Führer Ernő – Jagodics Anikó
Az erdei ökoszisztémákban a fák elhalt részei évente a talajra hullva avartakarót képeznek. Ennek lebomlása során képződő szerves anyag, a humusz az erdő életének fontos alkotóeleme, fizikai tulajdonságai a belőle felszabaduló tápanyagok miatt az erdei talaj termékenységének forrása. A humusz kémiai összetételét és minőségét több tényező befolyásolja, és viszonylag rövid időn belül megváltozhat az időjárási körülményektől függően is.
Ma a világ közvéleményét leginkább foglalkoztató környezeti problémák közé tartozik a klímaváltozás, annak várható következményei. A klímaváltozást elsősorban kiváltó széndioxid kibocsátása és elnyelése miatt fontos ismernünk azokat a természetes széntárolókat, amelyek szénkészlete viszonylag nagy és az könnyen mobilizálódhat. Az erdei humusz is egy ilyen széntároló, ezért változása befolyásolja az erdők szénelnyelését. Az erdei talaj szénkészlete is függ a humuszban felhalmozódott szén mennyiségétől.
Az eddig elvégzett avar- és humuszvizsgálatok ráirányították a figyelmet arra, hogy a klímaváltozással összefüggésben a humuszszintben lezajló változások jó indikátornak tekinthetők. A különböző bomlási állapotban (ép avar, bomló avar, humusz) lévő szerves anyag szén- és nitrogéntartalma más és más, és nagyban függ az ökológiai (klímaadottságok), valamint a faállományviszonyoktól.
A feladat alapkoncepciója annak tisztázása,
- hogy hazai körülmények között változik-e (irány, mérték) az erdei avar és a humusz tömege,
- hogy e változás mennyiben függ az aktuális időjárástól, és mennyiben fogja befolyásolni az előre jelzett klímaváltozás,
- hogy a fafaj mindebben milyen szerepet játszik.
A NAIK ERTI és a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság együttműködésével kijelölt erdőrészletek (ld.: térkép: Nagykapornak 24C, Nagykapornak 2D, Nagykapornak 3B, Nagykapornak 6B, Szentpéterfölde 21A) állandósított mintapontjaiban (összesen 88) három évente egy lombhullás előtti és utáni avar- és humusz-mintagyűjtést végzünk, és az egyes rétegek (bomlatlan avar, bomlásban levő avar, humusz) kompartimentjeinek (levél, ág, kéreg, termés, stb.) szétválogatását követően vizsgáljuk a minták szárazanyag-tartalmát, valamint kémiai összetételét, ami magában foglalja az elemi szén és nitrogén-tartalomra, továbbá egyéb tápelemekre vonatkozó méréseket.
Feltételezzük, hogy ha a lombhullás előtti avar és humusz szervesanyag-mennyisége nagyobb, mint a lombhullás utáni avar és humusz szervesanyag-mennyisége, akkor – ahogyan azt az alábbi ábra mutatja – ezen időszak alatt biztosan széndioxid kibocsátásról beszélhetünk. Az év többi szakaszában a lebomlás mellett az input (avar, ág, stb.) is kisebb, mint ősszel, ezért az őszi szervesanyag-változással jól becsülhetjük a felhalmozás vagy kibocsátás tényét (esetleg mértékét). A meteorológiai adatokkal való kiértékelés pedig támpontot adhat arra, hogy milyen körülmények között jellemző inkább a kibocsátás, mint a felhalmozás, és mi várható a klíma megváltozásával.
A téma további részleteit illetően l. az alábbi két jelentést: