EMKP

Erdőbiológiai Monitoring és Kutatási Program

Környezetünk fontos részeként az erdők életünk feltételeinek biztosításához járulnak hozzá. Az ember a környezetére, ezen belül pedig az erdőkre közismerten egyre nagyobb, és hosszú távon egyre kedvezőtlenebb hatással van. Ezért nélkülözhetetlen tudni, mi történik a hazánk területén kb. 2 millió ha-t borító erdeinkkel, megérteni azt, hogy milyen tényezők hatnak kedvezőtlenül, és ennek alapján hozzájárulni ahhoz, hogy célszerű lépéseket tehessünk erdeink megőrzése érdekében.

Az erdők egészségi állapota az 1980-as években romlásnak indult. Akkor az egészségi állapot monitorozására és a romlás lehetséges okok felderítésére országos méretű program indult az ERTI és a NÉBIH akkori elődje részvételével. Ez a program jelenleg – az Erdőtörvény rendelkezéseinek megfelelően – Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) néven fut. A program rövid összefoglalója itt olvasható .

Ez a honlap az ERTI-nek az EMMRE-n belül jelenleg futó projektjéről szolgáltat információkat. (A NÉBIH-nek a program megvalósításából vállalt részeire vonaktozóan itt tájékozódhat.) Az alábbiakban a főbb témaköröket jelöltük meg.

 

A program részben monitoring, részben kutatási elemekből áll. Az éghajlatváltozási monitoringon belül 2017-től országos szinten folyamatosan vizsgáljuk az erdők állapotának alakulását korszerű, űrfelvételeken alapuló, nagyrészt automatizált módszerekkel. Évtizedek óta néhány konkrét helyszínen a terepen is állandóan nyomon követjük kijelölt faegyedek egészségi állapotát annak érdekében, hogy jobban megérthessük azt, hogy egyes környezeti tényezők hogyan befolyásolják a faegészségi állapotot. Néhány lehetséges és lényeges élettelen környezeti tényező (pl. meteorológiai tényezők, a talaj víztartalma, a lehulló csapadék összetétele, a levegő ózonkoncentrációja stb.) alakulását ugyanezeken a helyszíneken szintén már közel három évtizede monitorozzuk. Más helyszíneken ismételt felvételekkel elemezzük néhány erdő szervesanyag-körforgalmának néhány elemét. Ismét más helyszíneken erdészeti fénycsapdákkal monitorozzuk az erdőkre nézve (aktuálisan vagy potenciálisan) káros ízeltlábúak népességének időbeli alakulását, és azt, hogy ez hogyan függhet más környezeti tényezőktől. Az utóbbi időben a fák növekedését és egészségi állapotát egyre inkább veszélyeztető tényező a klímaváltozás; ennek és az erdők bonyolult kölcsönhatás-rendszerét azonban egyelőre csak korlátozott eszközökkel tudjuk vizsgálni. Viszont intenzíven foglalkozunk azzal, hogy – a NÉBIH-el együtt – minél jobban meg tudjuk becsülni erdeink üvegház gáz forgalmát, ezen belül az erdők szénkörforgalmát.

A program történetéről

Az erdők állapotában Európában a múlt század 80-as éveiben jelentkezett olyan drasztikus mértékű, nagy területen fellépő romlás, aminek hatására országonkénti, ill. nemzetközi szintű összefogás alapján erdőállapot-monitoringot kezdtek el üzemeltetni. Ez a romlásnak az akkori feltételezések szerint elsősorban a légszennyezés lehetett az okat. A légszennyezés már az 1960-as években kezdett problémát okozni: ekkor mutatták ki a kapcsolatot a kén-kibocsátás és egyes skandináviai tavak elsavasodása között. Az egyre intenzívebbé váló kutatások, valamint a légszennyezés hatásainak kiterjedése (többek között az emberi egészsére) jelentős hatást gyakoroltak a nemzetközi jog fejlődésére; ennek fontos állomásaként 1979-ben aláírták az első nemzetközi, jogilag kötelező érvényű, a légszennyeződésekkel foglalkozó egyezményt (Genfi Egyezmény, más néven: Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről: Convention on Long-range Transboundary Air Pollution ).

Az Egyezmény hatálya alatt 1985 júliusában elindították a légszennyeződés erdőkre gyakorolt hatásának felmérésével foglalkozó nemzetközi együtt­működési programot (International Cooperative Programme on Assessment and Monitoring of Air Pollution Effects on Forests, röviden ICP-Forests ). Magyarország miniszteri szinten aláírt egyezményekkel csatlakozott a programhoz.

A program célja nemcsak az erdők állapotának felmérése, hanem az is volt, hogy jobban megértsük az erdők pusztulásának okait. Ehhez az szükséges, hogy ne csak az erdő egészségi állapot, mint jelenség időbeli alakulását kövessük nyomon, hanem az is, hogy olyan környezeti tényezők változását is figyeljük meg, amelyeket kapcsolatba hozhatunk az egészségi állapot változásával (pl. az ún. savas ülepedés mértéke vagy a levegő ózon-koncentrációja). Ez nagyon bonyolult kérdéseket vet fel, és szükségessé teszi azt is, hogy olyan környezeti tényezőket is monitorozzunk (pl. a levegő hőmérséklete és páratartalma, a csapadék mennyisége, a talaj víztartalma stb.), amelyek egészséges erdők esetében is meghatározóak a fák növekedése, levél- és virágzásbiológiája és más, az egészségi állapottal összefüggő jelenségek kialakulásában. További nehézség, hogy a környezeti tényezőkre az egyes fafajok különböző mértékben és módokon reagálnak, ezért nem tűnt elegendőnek pusztán csak tölgyesekben vizsgálatokat indítani.

Időközben – szerencsére – a légszennyezés mértéke csökkent és összetétele változott, és az erdők egészségi állapotában is javulás mutatkozott. Ugyanakkor egyre erősebbé kezd válni a klímaváltozás, valamint egyre magasabbra kúszik a levegő széndioxid-koncentrációja, s ezek egyelőre ismeretlen mértékben és módon hatnak az egészségi állapotra. Áttételesen pedig a klímaváltozás nemcsak a fákra, hanem azok károsítóra, kórokozóira, és az azokkal táplálkozókra vagy azok ellenségeire is hatnak, és ezek további lehetséges hatása a fákra újabb és újabb kérdéseket vetnek fel. Emellett egyre fontosabb foglalkozni azzal, hogy az erdők hogyan járulnak, és hogyan járulhatnak hozzá a klímaváltozás akadályozásához (“mitigáció”), ill. milyen nemzetközi jelentési kötelezettségeknek kell eleget tennünk (pl. az EU vagy az ENSZ felé). Ezért az utóbbi időszakban már nem a légszennyezés, hanem a klímaváltozás az, ami meghatározza azt, hogy a monitoringokban és a kutatási programokban milyen kérdéseket teszünk fel, milyen intenzitással és milyen módszerekkel dolgozunk.