Az erdészeti éghajlatváltozási monitoring célja a klimatikus változások hatásainak megismerése egyes erdőterületeken. Hosszabb távon mindenképpen várható, hogy – közvetlen vagy közvetett formában – a melegedő éghajlat az erdők egy részének egészségi állapotát kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért az első feladat az, hogy az erdők egészségi állapotát monitorozzuk. Távlati cél a hatásmechanizmus jobb megértése. Szemben azzal, hogy az egyes szántóföldi növénykultúrák mikroklimatikus sajátosságait a legapróbb részletekig feltárták, az eddigi erdészeti vonatkozású kutatások még nagyon kevés kérdésre adtak megfelelő választ. Az erdészeti klímakutatás és a hozzá kapcsolódó ökológiai folyamatok jobb megismerése és modellezése szükséges ahhoz, hogy az erdők felújítása és fenntartása érdekében képesek legyünk előre jelezni a változó klíma erdőállományokra gyakorolt hatását, de ahhoz is, hogy jobban megismerjük az egyes erdőállományok létesítésének/megszüntetésének visszahatását a mikroklímára.
A klímamodellek a nyári szárazságok gyakoriságának és intenzitásának növekedését prognosztizálják, így valószínűsíthetően a talajban rendelkezésre álló és felvehető víz lesz az erdőállományok esetében az elterjedést és produkciót elsődlegesen meghatározó – sok esetben korlátozó – tényező. Az éghajlatváltozási monitoring során ezért hosszabb távon kiemelt szerep jut a hidrometeorológiai körülmények feltárásának, erdeink vízigényének és vízfelhasználási dinamikája jobb megismerésének, és ez alapján rendelkezésre álló víznek az egyes faállományokon belüli modellezésének (vízháztartás modellezés).
A fentiekhez szükséges figyelembe venni, hogy az erdő létrejöttéhez és fennmaradásához a fafajokra jellemző klimatikus feltételek teljesülése szükséges; megfelelő csapadék nélkül a fák legyengülnek és elszáradnak, az állomány képe megváltozik. Sajnos pont a csapadék és a hőmérséklet azok a jellemzők, amiket az ember nem tud közvetlenül befolyásolni. Néhány fafajunk különösen érzékeny a klímára és csak adott csapadék- és hőmérsékleti viszonyok esetén tartható fenn. Ilyen fafaj pl. a bükk. Az előrevetített klímaváltozás hatását a fafajok túlélési esélyeire és növekedésére különösen felújításkor, ill. telepítéskor kell figyelembe venni, hiszen a fafajválasztás 20-150 évre döntheti el, hogy milyen egészségi állapotban lesznek erdeink.
Az erdei fák lombozata és az avar nagymértékben képes felfogni a csapadékot, ami így el sem jut a gyökérzetig és nem vehető fel a növényzet számára. Ez a csapadékrész tehát közvetlenül a levélfelületről vagy az avarból párolog el, nem vesz részt a fiziológiai folyamatokban. Ez a csapadékrész a levélfelületet vagy az avart hűti, a környező levegő páratartalmát növeli, csökkenti a páranyomást és így a párologtatást, befolyásolja a mikroklímát, de nem vesz részt a fotoszintézisben. A száraz levélzet és az avar csapadékmegkötését és visszapárologtatását intercepciónak nevezzük és nagy levélfelület esetén bizonyos fafajainknál akár 10 mm csapadék visszatartás is jelentkezhet, éves szinten ez az összes csapadékra vonatkozóan 30-50% érték is lehet. Az avar vízfelfogása hasonlóképpen csökkenti a gyökérzethez eljutó hasznosítható csapadékot és a lombozathoz hasonlóan párologtatja el az felvett csapadékot mint az élő lombozat. Egy vastag száraz erdeifenyő avarréteg akár a 15 mm csapadékot is visszatarthat a növény elől.
A talaj vízfelvevő és tározó készsége szintén meghatározó a növényzet számára felvehető víz alakulásában. A növényzet gyökeréig csak az a csapadék jut el, amit a talaj be tudott fogadni. Szélsőséges példa a szikes területek vízbefogadása, amikor a nedvesség hatására megduzzadó rétegek teljesen megakadályozzák a csapadék talajba szivárgását, vagy a szélsőségesen rossz víztartó képességű homoktalajok, a minden csapadékot eleresztő un. perctalajok víztárolása. A mélybe szivárgó vagy a felszínen elfolyó csapadék a növényzet számára nem használható. A talaj vízfelvevő kapacitását meghaladó csapadék tehát szintén nem járul hozzá a növények fiziológiai igényeinek kielégítéséhez.
E kérdésekkel részben már eddig is foglalkoztunk az ökológiai monitoring keretében. A jövőbeli kutatások irányát e monitoring eredményei, valamint a nemrég kezdett, távérzékelésen alapuló erdőállapot monitoring eredményei fogják kijelölni.